Nekem / a vers csak rosszat tett
érezd zsebedben a zebrapintyet, / míg céltalan baktatsz a réten át.
Én megértem Ovidiust. Lehet, ma mindenki boldogan nyomul le Bukarestből a Fekete-tengerre, órák hosszat araszolgatva az autópályán a negyvenfokos melegben...
Hellén partról köszöntelek, tanár úr, / hol a sirály ugyanúgy szól ma is
Ó, hányféle titkunk van. S milyen szótlan titkok ezek.
és mind, együtt, / elültetnek egy / Nagy Virágot.