Mindenki mosolyog, / pedig / még meg sem jött a / szerelő.
Gyere el hozzám szabadságszagot enni. / Fúródjunk mélyen a levegőbe. / Előttünk felhő, nyisd ki rajta az ajtót. / Gyújts rá nyugodtan, ez nem egy pipa.
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.
Jelentem Neked: / a cérna nem szakadt el... // Vagyunk még itt: / jó egymillió bábu.
A sarkon túl / a Holdas templom // nénikék mézet mérnek / kis karimás üvegekbe.
Úgy véltem, aki a költészetre teszi fel életét, az nem szűnik annak határait tágítani, újabb és újabb lehetőségeit keresni a művészi önkifejezésnek és -megvalósításnak