Versei (Király Zoltán fordításában)

‍***

Nekem

a vers csak rosszat tett,

kiműtötte

minden szervemet,

még a nyálat is ellopta

számból,

és tüdőmből

a levegőt.

Engem

a vers

tett emberré!

‍

***

Itt vagyunk

körülbelül a világ

születése óta.

Mi építettük

a piramisokat.

Mi találtuk fel a

töltőtollat, az inzulint

és az atombombát.

Ha akartuk volna

meghódíthattuk volna a világot

de jobbnak találtuk

dumálni a szomszédokkal

miccsek és sörök között.

Mi adtuk

az egyetemes kultúrának

Háry Jánost!

Nemzőképes férfiaink

a világ legjobbjai

és nőink a legszebbek.

De a lehető legjobban

fecsegni tudunk.

‍

***

Csak az szerethet téged

aki

lát a sötétben.

Aki képes

mélyen magába vágni.

Ki tenyerében

hordja

szívét

mint egy tenyérnyi

megkeményedett hamut.

‍

***

Egy versnek gerincesnek

kell lenni,

élesnek,

átütőnek.

Egy vers

csupán önnön

meztelenségén keresztül

beszél.

‍

***

Disznók mennek át életemen.

Fekete disznók, izmos,

magabiztos disznók

akik azt mondják:

– Mikor a disznók istene

egy tökéletes élőlényt akart teremteni

megteremtette a disznót.

Disznókat, akik az

Iliászt és Odüsszeiát szavalják

és ismerik a disznók hőstetteit.

Disznók, akik 1000 eurós

nyakkendőket viselnek.

A világ összes disznója

átmegy életemen

és nem tudok védekezni

csak egy falevéllel.

‍

***

66 éves vagyok.

Sokáig léghajóépítő

voltam egy

maoista

köztársaságban.

A történelem

szaros gatyáit

mostam.

A Hold

egyik kráterében

pillangókat akartam

tenyészteni,

és nem sikerült.

Hátamon hordok valamit

ami kicsi és száradt,

mint egy kitömött

macska.

‍

***

Keresek ennek a versnek egy

divatjamúlt témát.

Mint egy nagyanyám kori

kávédaráló.

Mint egy Viktória

királynőt ábrázoló

brit bélyeg.

Mint a szerelem, a vers,

a cséplőgép

és egyéb teljesen

haszontalan tárgyak.

‍

***

Fiatal koromban

minden orkán

nevét

tudtam,

a történelem

nagy kurtizánjainak

neveit.

Betéve tudtam

ezer verset.

Most

székhez

szegezve

ülök.

Bámulom

a pókhálókat,

a lábujjaim,

és mormolom:

– Jól van.

Felkészülten

talál majd a világvége.

‍

***

Ha

verseim

nem eléggé

igazak,

fizetnem kell majd.

A koldusok

műsebeire gondolok,

a késnyelők

trükkjeire.

Ó, az igazság

rég kifutott ujjaink

közül a gyermekkori

emlékeinkkel együtt.

‍

***

A vérrel írás:

Micsoda utópia!

Tulajdonképpen

minden versnek

egy apokalipszishez

kellene hasonlítani.

‍

***

Mi és a szavak:

két egyformán

terméketlen mező.

‍

***

A szavak

előttem is léteztek.

Nem én találtam fel a verset.

Ajándékba kaptam mindent

és ajándékként

kell továbbadnom.

Üres kezekkel fogok

elmenni innen.

A szavak

lassabban rothadnak

mint a hús

de végtére is

ők is megrohadnak.

‍

***

Fegyelmezetten ülünk

a pulpitusokon.

Egy fáradt

dinoszauruszcsorda.

Mindenki saját galandférgével

és laptopjával.

És gyűlölettel nézünk

egymásra.

A történelem

utolsó ágyútöltelékei

vagyunk.

‍

***

Sorban állunk a halálért

és játszunk.

Egyesek pénzzel,

mások népek sorsaival.

– Vajon átférek majd

a tű fokán? –

kérdi az aggodalmaskodó gazdag.

– Pokolra kerülünk

mindannyian –

válaszolnak az utolsó

sorból.

KIRÁLY ZOLTÁN fordításai

‍