Szarvasgyár

elbocsátó rezümé

‍

A nádfedeles Lenin Kohászati Edda Művek

épen maradt géppuskafészkén hirdeti szépen,

a street art helyi Banksyje, tripre vágyó Basquiat-ja:

LKM légitársaság. Idő, amíg a KLM tudatküszöbre jut.

De koronát is fúj a vándor, ahogy kell, pont ott, hol fújt a gyár.

Őrzik a tölgyek színről színre, diósgyőri sínről sínre:

Lenin repült – Lenin repül – Lenin repülni fog.

Látod hatkor-kettőkor-tízkor, hogy kiárad, kifut, emelkedik,

a rózsaszürke-herendi hajnalban, antracit sötétben,

nyári napban, téli szélben ébredő álombrigád.

Keringenek, zenga zének unokái szép Enéhnek.

Hunor – Magor, sok Fazola. Újmassa meg mos-Ómassa.

Árnyaskertre vágyakozva, mint a szép, híves patakra.

Forg az ének szájból szájba, fog a farkas nyájról nyájra.

Árnyék ropog, száraz patak, csontbrigád, kit választanak.

Szittya földön fut a vérvád, koronátlan, fut a tarvad.

Szarvasbébi rozsdavadász. Ecetlombból búzakalász,

jobb, ha sokat nem vakerálsz! Rögtön letörik a szarvad.

Bükki fanyüvők! Szevasztok!

Vashiányos vasgyúrók! Csősztök!

Hegyhengergető görgető erők!

Meg a szarvasvadász.

Yo fülünket sérti, szívünk nem érti.

Szemtől szemben maradt: a miért mi?

Légy, aki lennél, de nincsenek csak legyek,

hogy ma ez legyek, holnap meg az legyek.

A vasisten gyermeke megy nekünk egyből.

Kérődzhetünk az Avason testről és lélekről.

Amíg a város százrétű gyomra emésztetlen

a salakot felszínre nyomja, oltani oltja, bendője tele.

Mindeközben: Etelközben lázas a Pláza Etele.

Mentős másként, úton lenni,

boldogtalan, mi mindenki! Sárga a fű,

piros a vér, cserélj bundát, Mokwe testvér!

Fölösleges vagy. Oly nagyon.

Az eszkimó asszonynak nagy melege vagyon.

Száll az átok ágyról ágyra,

apára meg a fiára. Ez a haza.

Vágyról vágyra, itt vágjátok régen haza

– ha már nem vár senki haza,

a sosemvolt jövőt, agyon.

‍