.svg)
arcodból a bánat növesztette nagyra a fákat, kinek szíve helyén akarat volt csupán
A test csak cifra szolga, te vagy az úr, / fehérjepor: l’amour.
az udvaron, mint lusta macska, / elnyúlik az esti köd
az örök időhöz örök tárgyak tartoznak, / tanuljatok meg Ladát szerelni satöbbi
Ez a nyár végtelen, hitte a tikkadt éjjeleken Nadja. De mennyi választja el a végtelent a véges végzetestől?
