.svg)
Tavaszi sugarakba öltözött újra a nő, / gyermeki és ártatlan fénybe.
a madárürülék-korallok zölden magasodnak / eléd sietnek a fekete ablakok
Kinyitod az ajtót – / pörköltszag ki; / penészszag marad.
de jönnek mások is hangoskodnak / a tükrök előtt pletykálnak nevetgélnek / s akkor rájön hogy tkp. nem is ők / hanem ő
A szél már nem fújt olyan határozott erővel, amikor Judit mosolyogva a kezembe nyomta a bögrét, s addig nem is szólalt meg egyikünk sem, amíg Ágó el nem tűnt a bejárati ajtó mögött.
