A Magyar Igazság ott volt Mátyás temetésén, Lúdas Matyival is jó barátságot ápolt egy bizonyos Fazekas Mihály jóvoltából, ismertsége tulajdonképpen ott gyökeresedett meg igazán.
Dicsőség mindazoknak, akik helyettem élnek! / Köszönet a felcsereknek és az ápolóknak, / akik hiányomat takargatják meg óvják!
Amúgy is, annyira elcsépelt sörözni a vízparton.
Apróhal rajokban találtam rímet, / Petőfit a Szamos uszadékán, / Adyt a bolondok házában – nahát!
Nagybátyám ismét kávét kért. Elhűltem, legutóbb ugyanis nem kicsi, hanem nagy dobozzal vittem neki. Napokig tépelődtem, hogy az immár egyértelmű galádsággal szemben hogyan lépjek fel.
Ellustul, ami zöld, ellustul, ami sárga, / a zöld maga lustul el, beszakad, kék férgek / bújnak elő, de a levegőn elpusztulnak