elégett a tankönyvi jövő, mint papír: / nagy lánggal, hirtelen.
Vidra csitítgatta, kérte, hogy az ösvényen menjen, de Borka egy idő után megunta a gyaloglást. Letelepedett egy friss halom tövébe, és elővette a legóit.
tudom, hogy jó dolog éhesen ébredni, és azt is, hogy / legalább ennyire jó nyakig betakarózva aludni
versedben utolsó strófaként leszek / az öreg fa az udvarunkon
– Én eztet nem bírom tovább – mondta Mihály. – Nem bánom, mennyi pinzt keresünk, mennyit nem, de ami sok, az sok.
A többi kilenc alig bírja az énekszünetig, ráállnak, miért Lidl-es zacskót húzol a lábadra. Sándor bá. Ha mindig a Kauflandban vásárolsz.