.svg)
Messziről érkeztünk a túlról nézve / erdőn inneni nagy kikötőbe, / hol az édesvizet metszett pohárban, / a sósat vásznon kínálják / dagadó képzeletű piktorok.
mikor a mennydörgő megrázta az eget / az első villám istállónkba csapott / a másik a szűz katába
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
– Apa meghalt. Ráugrott egy szarvas és agyonütötte.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...
