.svg)
A semmiből támadt a vihar, / és befújt, mint egy pillét, / egy elhagyatott házba.
Szobám négy fala közt, fénytelen, tompa / ragyogás. A nagy utak elmaradtak, nem / volt örök, amit annak hitt bennem az Isten.
Testünk szervi struktúrája megegyezett, / Ezért a robbanás pillanatában összeolvadtunk.
Mikor rájöttem, / mennyire esetlegesek az emlékeim, / mennyire részlegesek, csonkák, torzak / – nem akartam már emlékezni semmire.
éjszakát játszik a szik / valaha fontos volt dideregni
A tér mint szervezőelv. Tértusa. / Egymásra fűzött terek városa.
