.svg)
Önfegyelem
1.
Pisztráng, lazac, rák, vékony,
magas nő háta vakító ruhában,
egymás kezét fogva kerekező
fiatalok, szikár urak, önfegyelem,
a vendéglátók stílusa hibátlan,
bódult színek, tetőablak,
csiga a lakók zongoráinak,
szűk utcák, keskeny házak,
sóhajtó hidak,
Schiphol, fogalmam sincs,
hogyan kell ejteni, metróra szállok,
ómódi villamos, füves mező,
mérsékelt távolságok,
Rembrandtól Van Goghig tévelygek,
komolyság, öntudatos kövek,
mélázó égbolt, ólomszürke víz,
szuszogó tengerek,
széles folyó torkolatánál egy
hajón lakunk, kis nemzetet
több írószervezet civódva képvisel,
nem kérdés, magyarok vagyunk,
a civilizált többség elnézően figyel,
egészen picire zsugorodunk,
amikor angolul beszélni kell,
no lám, a kardos-bajszos hérosz
külhonban mint megy össze,
ez nem a világhódító
hajósok könnyű röpte,
nehézkes hangsúllyal,
sértetten intonál, sötéten horkan,
a fogadáson ott tolong a büfé-
asztalnál az első sorban,
gyomrában titkos féreg
foga rág, emésztő gond,
baljóslat, balsors,
balga bosszúság.
2.
Repülsz felhők fölött,
suhansz felszín alatt,
csak embertársaidhoz
nem találsz utat,
sokak között feszengsz,
kevesek közt nevetsz,
milyen régóta folyton
csak ismétlődik ez,
körök, körök, körök
zavart lelked körül,
ha fel nem ismered,
tűhegybe tömörül,
megválthatnád,
nevén nevezve az
ereszkedő ködöt.
És tudnád, mi igaz.
Vízpart
1.
Mit ad az utazás, megint mivel kísért,
huszonvalahány órát is repülsz, miért?
Ülsz fél négyzetméteren, kuporogsz,
hangyákkal megtelik a lábad,
nem segít szemellenző, füldugó,
műanyag takaró kígyózik a szűk
fedélzeti folyosón utánad,
két neoncsík jelzi majd, mondják,
az utat, ha menekülni kell,
a felszállás mesés, a landolás
valóban sohasem jön el,
hiába vagy dicső Akhilleusz,
már elstartolt a teknőc,
bőszen, vidáman futsz magad elől,
hiszed, hogy tényleg felnősz,
talán a föld túloldalán
ez megtörténik végre,
majd fittyet hánysz
minden szorongásféleségre,
ami most dermeszt, fűt, kitölt,
fölrémlesz diadalmasan:
a hős, aki belső csataterén
ádázul öldökölt,
világló homlokkal, tündöklő
vértezetben állsz,
kezedben ifjúságod,
levágott fő,
lám, megkövült
seregnek
imponálsz.
2.
Nagy utazással fölborul a rend,
egymásba csúszik nappal, éjszaka,
az évszak nem varázslatos,
ha megválasztható,
emlékeid közt megmarad
egy gyeppel fedett parlament,
a sárgás óceán idegen illata,
egy meglepően otthonos templomhajó,
a bennszülöttek múzeumba zárt,
pöttyökből épült tündérszigete,
vitorlafoszlány-Óceánia,
színekkel integet,
ugyanúgy osztják itt is a halált,
téglának nézik, kockáznak vele,
a nagy műből kihagyják
a szívet,
először jársz öregotthonban, jó
messzire kellett elutaznod érte,
nincs pánik, befalazták a kaput,
régi siratóének indázik az égre,
ilyen az emberélet, ide jut,
elmész az állatkertbe, megnézed
a koalát, a tasmán ördögöt,
a tűző napon fekszik, feketén.
Állsz mezítláb a vízparton, ha már
itt időzöl, a Föld túlsó felén.
