Lenin repült – Lenin repül – Lenin repülni fog.
te acélpáncél mögött bújdosó egyértelműség, vasfoga a kigúnyolt időnek!
most cinikus vagy de akkor / biztos jól érezted magad
Azt ígérted, hogy megszeretem ezt a házat: másfél szoba összkomfort, nyárikonyha.
Kihaltak a traktorok? / A gyár mindenesetre már nem létezik.
gyújtsam / rád a gyárat? az egész haszontalan üzemet?
A lét öröm, csak fenntartani baj.
Van itt mindenféle / értelmiségi csúcsragadozó
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
