A vega gésa kése tyúkban nem landol, kakasa taraját is csak suhintja valahol, de kése éle mellényén át a mellébe csapott, a véletlen vérfürdőben
nem tudtam felnevelni magam. szeretném visszafizetni, de félek, hogy túl sokba kerülne,
elvette a Napot edd te a követ! ette a követ vette a felhőt
rázártad a kocsiajtót a kezemre így kezdődött a legszebb kirándulásunk a jobb kezem napokig használhatatlanná vált simogatni sem tudtam vele
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.
.svg)
