látom, ahogy megül rajtatok a rémület, amikor rájöttök, innen nincs tovább: lenyelted a dinnyemagot.
A csönd határain túl már nem nehéz kijelölni a helyed, nincs vergődés az emlékekben, önkezeddel átszakíthatod az eget.
Az éhség vagy a vágy volt előbb? Körülötted már minden értelmezve volt, soha nem akartad látni a halált, ezért lefényképezted,