.svg)
Aeneas, Dido. Dido, Aeneas
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 12. (698.) SZÁM – JÚNIUS 25.
Nógrádi Kiss Magdolna festménye
Melletted mégsem lehetek szabad, melletted én mégis szabad vagyok,
az érintés, a perc, királyi mind, a sűrűsödő illatok vidéke.
A selymek és darócok közti tér, a hullámzás és föld közötti tér,
a mindegyre változó parti sáv, a lendülettől részegült homok
szemcséi áttapintott, továbbvitt bőrödön.
Egyik kifele menekülő király, másik befele menekülő királynő.
Aeneas. Dido. Dido. Aeneas. Két név, egy ritmus, ugrás, zuhanás.
A vár fokán a mozduló kövek. A karthágói táncok és az elefánt
vastag bőre. Alatta ott a szív.
A szabadság, hogy híjával vagyunk. A szabadság, hogy nem keressük itt,
a függönyök mögött, ahol vakít a test. Az elfelejtett éjszaka helyén.
Közös titoknak töröm most fel pecsétjét, hogy lángolj, légy szabad,
szavad se halljam, legyél csak kép, hogy százezer alakban
lássalak, míg a térré vált idő eltávolít. Beméri helyzetünk.
Pillantásunkban most is ott a kód. Amit akartunk: megkapom,
megkapod. Mert két irányba indul minden. Élek.
