Versek

Kiss Nógrádi Magdolna festménye

Laikus ima

(Rugăciune laică)

Atyánk aki szédülten vonulsz könyvtárakon át

és úgy teszel mintha hallgatnál

mintha értenél

könyveket eszik egy kígyó bennem

senki most már nem tudja megölni.

Tudom az izgalmak reálisabbak mint

ezek a lapok amik éjjel és nappal is

harapnak és tudom hogy egyedül vagyok és

végem az asszonyok ugyanúgy meghalnak

kórházakban várakoznak rám

betéve tudom már a hajnalt a partot

a kivirágzott almát tudom tudom.

De mást választanom már nem lehet.

Szarvasvadászat

(Vînătoarea de cerbi)

Amikor először voltam

vadászaton

a szarvasok sírva kérlelték

a puska csövét

Amikor másodszor voltam

mosolyogtak a szarvasok

mert a húsomban

rejtekhelyre találtak

Harmadik alkalommal

már nem vadásztam

egy asszony ellopta az erdőt.

Messzire a versben

(Departe-n poem)

Leginkább reggelenként kézen fogva vezetek egy

nőt a versben

remeg és a vörös szél szimatolja mikor

fúj éppen szegény nő mondom magamnak és

viszem a kezénél fogva messzire a versben.

Mit szólnál egy teához? kérdi és én csendben

josé lezama limára gondolok.

Mit szólnál egy filmhez? kérdi és eszembe jut

apám amint bonaparte életét olvassa a reggelen

amikor elment.

De senki sem lehet mindvégig idegen. Aki még

azt hiszi hogy a pipacsok veszekszenek velem

téved és nem tud semmit.

És milyen reggel az amikor éjjeli lámpák röpköd-

nek micsoda egy reggel mondom magamnak. És

milyen csendben vonul most ez a nő itt a versben.

Az átejtések évada

(Sezonul fumisteriilor)

Csak amadeus úrnak nincs a szájában esthajnalcsillag

most neked sincs egy szerény ajándék oldalán

mennyi erőszak a szobában és csak a fekete

váza és a fekete virágok hibásak.

Nem lett volna ott a testem tegnap este

téged magadon túl is szólítva a száj

a versből a daliás lopva távozott de lehet

hogy csak egy halk nyögés volt az.

Rövid előadás M-ről

(Scurtă relatare despre M.)

Egyedül mehetett fel a sziklákhoz

mint a semmi lakomája mint egy görcsös vonaglás

(„gondolj a fényűző csótányokra, alázd meg

őket, mérgezd meg teájukat”– én nem mondtam

neki ilyet) ez olyan lett volna

mint egy különlegesen előkelő koncert

piszkos szitán szűrt közönséggel

az én szerelmem volt ki keverjen még egy lapot a

játékhoz?

A tüskék felett utak vonultak

mágusok

alkohol papaverin csalán

szeptemberben szó nélkül mintha

félve beigazolódna a kényszer

kutyákat etetett nagyon türelmes volt

mennyi ideig igazgatta haját a nagy tükörben

„költő vagy, költő voltod rossz előjelekkel terhes!”

(öngyilkos lett nem tudom kinek

a nevében

fehér ruhába varrta a folyam)

Hangom a fehér éjszakában

(Noapte albă cu vocile mele)

Az emlékeim közt

hihetetlen tettek maszkok és szorgalmak

mint egy éjszakai élőlény elborul

a tekintetem (ti és az istenek)

miért hogy az én szavaim

puskalövései a húsnak?

Egyesek városokat alapítottak nevet

adtak nekik azt mondták nem is gyanús

az arany.

Szuzában tízezer menyasszony nézte az eget

(nem hiszem).

Színházat akartam alapítani

de könyv lett belőle.

Azt hiszem túl jól nem ismerem én sem.

JÁNK KÁROLY fordításai

Aurel Dumitraşcu (1955–1990), költő. A román irodalom 80-as nemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Életében mindössze két kötete jelenhetett meg, amelyeket számos posztumusz kiadvány követett.

‍