Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Hogyan érdemes egyetemes gyermeki gondokról, gondolatokról, érzésekről beszélni, és miként lehetne empatikussá tenni ezekkel szemben a felnőtteket és gyermekeket?
Háború van most (is) a nagyvilágban, mint Vörösmartynál (is), épp hallgat(ná)nak a múzsák, a legyenbékemár kórus ismét hangját hallatni kénytelen.
A települések mint emléknyomok vezetik az elbeszélőt, ő pedig, mint aki útikalauzt tart a kezében, az olvasót.
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
„Egész életemben a könyvek voltak a legkedvesebb társaim”