.svg)
Háború van most (is) a nagyvilágban, mint Vörösmartynál (is), épp hallgat(ná)nak a múzsák, a legyenbékemár kórus ismét hangját hallatni kénytelen. Ekkor, teljesen váratlanul ismét elém villan, múltból, fénylő ködökből: a gót betű.
Minden cirkalmasságával, díszített tömörségével együtt, olyan régi hangulatok terében, hogy azt is gondolhatnám, annyira régi korokig fut vissza miatta a tekintet, ahol még a háborúhoz is szelídségre volt szükség, és faültetésre, mint Nagy Sándor idején, aki Ázsia földjére lépve rögvest elkezdett szelídgesztenyéket ültetni, mert akkortájt a katonaságnak épp a szelídgesztenye vagyon egyik fő táplálékforrása… mint az emberiségnek, néha: a szelídség.
A gót betű históriás időket idéz, íveket, csúcsokat, birodalmak emelkedését és bukását, egyazon gesztusban – a toll és a kard idejét. Hajdanvolt álmok ködben uralgó dinasztiáit.
A gót betűk és a gesztenyék nem csak a fenti sorokban kerültek egymás mellé, megtörtént már korábban is, midőn katonás fegyelmű pionírosztag szanitéce voltam elemista koromban (ennél alacsonyabb rang nem is létezett tán a csapatban).
Ősz jöttén minden arravaló pionírosztag a dicső kommonista párt gesztenyéit gyűjtötte az iskolaudvarok peremére állított tárolókba. Mert a mi iskolánk pionírjai igen szorgalmatosak voltak, nem fért a gesztenye a tárolóban; nagyobb halom gyűlt össze a tároló mellett is, hogy mire használták fel, azóta sem tudom. Amiért olyan tisztán emlékszem rá, az a mellette lévő másik halommal magyarázható.
Puha- és keménytáblás, fekete borítójú könyveket hánytak egymásra a gesztenyehalom mellett, olyan könyvek is akadtak, melyek lapjai piroslón világítottak az őszi reggelben, mint hulló levelek. Mert német és latin nyelvű énekeskönyvek voltak azok, mint utóbb megtudtam. Zúzdába szánt, elítélnivaló egyházi nyomtatványok – tömbházaknak helyüket átadó, ledózerolt házak padlásairól, könyvespolcairól kerültek az iskolaudvarra, mert az akkori hatalom így tartotta helyesnek.
Számomra a gót betűk és a gesztenyék története akkor kapcsolódott össze először – most pedig ismét, amíg a napihírek: fegyvert s vitézt énekelnek.
