Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Az az olvasó jár jó helyen, akit a sokszólamúság gyönyörködtet – e versvilágnak ez az egyik legizgalmasabb összetevője.
Kabdebó Lóránttal 2003-ban találkoztam először személyesen. Ezt rövid levelezés előzte meg. Kérdésemre, hogy írja meg, hol találkozhatnánk, a rövid válasz az volt, hogy náluk.
És azóta is segít élete példájával. Hogyan lehet örülni a meglevőnek, felfedezni az apró csodákat, bízni (tékozló) szeretteink hazatértében, a találkozásban.
Az olvasó sosem ismeri meg a főszereplő eredeti nevét, csupán azt, amelyet ennek híján puszta „jelölőként, amin bemutatkozhat” használ.
Üzenem a „veronai punk”-nak (és társainak), hogy az ajándék borát megittuk, finom volt; és azt, hogy bizonyos dolgok nem változnak: az ajtónk, sátrunk, szívünk továbbra is nyitva áll.
„Interjúk kísértete járja be a világot” – vallja Kányádi Sándor Kántor Lajosnak 1979-ben, maga is egy interjúban, s ezek helyettesíteni vélik a könyvkritikát, de még magát a verset is.