.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Ilyenkor, év vége felé látszik, érhető tetten igazán a szerkesztői idő, ami leginkább a kolozsvári időhöz hasonlatos.
Év végére teljesen rám dőlt a szerkesztőségi íróasztalom. Pedig van hely rajta bőven – azaz lenne, ha rendet tartanék.
Lövétei Lázár László Feketemunkája a kilencvenes évekből merít, nekem viszont lépten-nyomon eszembe juttatja a kétezres években azt az időszakot, amikor tizenéves punk-gyerekként...
Vannak különös egybeesések, amelyeket tekinthetünk véletleneknek, de lehet, hogy valójában titkos áramkörök kötik össze a véletlenszerűnek tűnő történéseket.
Egyfajta kolozsvári Robin Hoodnak néztük az elején. Nem az a hős, akit akartunk, hanem az, akire szükségünk volt.
Kisasszony, tudja az Úr felettébb szomorú minden elbaszott lefolyóért, rosszul megépített csatornáért, görbén ragasztott majolikadarabért, rozsdás vasakért a mélyben, és rozsdás vasakért a magasban...
