.svg)
Mottó: „A saját lelkem krónikása vagyok. Semmi egyéb.” [1]
(...) Olykor, ha rám tör az év végi, év közepi vagy év eleji bánat, Sigmund Freud szakácskönyvét olvasom, és az kiment a bajból. Azaz, megnyugtat afelől, hogy bolond vagyok ugyan, talán reménytelen eset, de ezzel semmiképp sem vagyok egyedül. Ez jó. Ha az ember biztos lehet abban, hogy nincsen egyedül valamilyen slamasztikában, mindjárt jobban esik a magány, és kevésbé hat nyomasztónak a tehetetlenségi faktor, melytől sápad és ráncosodik a bőr, és idegesen remeg a kéz. Hasonszőr, párlevú, szárítókötélen lebegő báránybunda-imitáció a második emeleten, decemberben, a közös udvarban. Megmacskásodtak a gondolataim, összeugrottak, mint forró vízben a pacal. Ezért inkább A farkasember könnyű diós csirkéjéről olvasok, vagyis Szergej Pankejevről, és visszatérő álmáról, amelyben egy diófán hat vagy hét éhes farkas ül, és őt bámulja. Én folyton arról álmodom, hogy élő adásba kell bekapcsolódni, híreket mondani, de nincs egyetlen hírem sem, és nem tudom, képes leszek-e eléggé hivatalos hangon álhíreket mondani úgy, hogy le ne bukjak, hogy ne tűnjön fel a csalás. Micsoda botor szorongások, hiszen világos, hogy nem tűnne fel. (...)
Kedves hallgatóink, hét óra van, legfeljebb negyed nyolc. Köd van, apró szemű, komisz eső szitál, az antennák is fáznak, ezért oly rekedt a hangom, kapaszkodjanak, csatolják be öveiket, híreink következnek.
Az elmúlt 24 órában megszámlálhatatlanul sok dolog történt, olyan sok, hogy a hírügynökségek egyszerűen belefulladtak a munkába, eldugultak, mint öreg lefolyó, melybe túl sok kávézacc került és más anyagok, megkértük önöket szépen, ne tegyenek ilyen ocsmányságokat, gondoljanak a bolygónk jövőjére, nem szabad ilyen felelőtlenül élni. Mivel a hírügynökségek, mint öreg lefolyók, melyeknek összeillesztésében elnyűhetetlen kenderkócok dagadnak, eldugultak, kénytelenek vagyunk szűkebb pátriánk történéseiből válogatni egy csokorral az Önök fülébe bele, hallgassák hát a haza szavát!
Reggelre ébredve Alsóvereczke lakói azt kellett tudomásul vegyék, hogy az udvarokat és kerteket, köztereket és parkokat ellepték az andoki rókák (Lycalopex culpaeus), akik fegyelmezett seregben vonultak Kelet irányába, holott azt már az alsóvereczkei óvodások is tudják, hogy számukra az irány Dél kellene, hogy legyen. A rendkívüli irányváltás okán és miatt a városi tanács sürgősségi gyűlést hívott össze, majd kihirdette a jó útra terelés nagyszabású akciótervét, melynek kivitelezéséhez felnőtt és kiskorú lakosságának segítségét kéri, vagyis azt, hogy öltse fel mindenki hagyományos medvebundáját, majd lassú, de kitartó brummogással terelgesse a rókákat Dél felé, ahol a helyük van. A helyi állatvédőket arra szólította fel Alsóvereczke polgármestere, hogy tegyék félre mindennemű idegenkedésüket a terelgetést illetően, és lássák be, a nemes ügy megoldásában őnekik is segédhangot kell nyújtani, daloljanak úton és útfélen azokról az árvalányhajas mezőkről, amelyek a messzi Délen elrejtik a rőt rókatestet, hátha így jobb belátásra bírhatják a ravaszok rendezett seregét, és azok békével arra fordulnak, amerre kell.
Felsővereczke önkormányzata közhírré tétette, a kis- és nagydobossal kidoboltatta, az ablakkopogtató minden zsalugáteres ablakon szépen lekopogtatta, hogy Felsővereczke ezennel elzárkózik mindenféle kósza rókaseregek táplálásától, a szeretetszolgálat nem osztogat sem forró, sem jeges teát a pályaudvaron, útkereszteződésekben vagy más csomópontján a településnek, sőt, mindenki, beleértve a szeretetszolgálatokat és más önkéntes felmentő és kimentő seregeket, köteles otthon kushadni, míg a vész elmúlik. Köztudott, hogy máskor is, a hagyományos őszi rókavonulás után riasztóan megnő a veszettül vakaródzó és megállíthatatlanul vakkogó polgárok száma, akikkel egyszerűen nincs mit kezdeni, márpedig Felsővereczke, ahogy a neve is mutatja, nem Spárta, ahol holmi szikláról le lehetne lökdösni az evidensen életképtelen vagy evidensen zavaró elemeket.
Cserdinyláp népe röplapokat szórva járja a vidéket, és plakátokon hirdeti, hogy ingyen korcsolyákat osztogat a hagyományos karácsonyi rókatáncra, melyre a cserdinyi láp jegén kerül sor, ha eléggé megvastagszik Szentestére. Ha ez nem következne be, előre láthatatlan meteorológiai cselszövések miatt, akkor korcsolya helyett szabványméretű kaucsukcsizmát osztanak ugyanott, szívesen látnak vadat, halat s mi jó falat. A cserdinyi szeretetszolgálat a felsővereczkei és alsóvereczkei útkereszteződésben, a láp bokrai alatt, illetve a medveles körül forró és jeges teát oszt és pörkölt püspökfalatját az ínyenceknek. A rókatáncot az nyeri, aki hajnalig ropja, az első fénypászma megjelenésekor a cserdinyi vagányok bemutatják a hagyományos cserdinyi csukatáncot, majd a nőegylet reggeli guggoló műsorát követhetik fokozott figyelemmel, mindezt nótacsokor követi helyi népdalokból kötve. Rókák zavartalan átvonulása biztosított, a láplakók szeretettel vendégelik meg bundás testvéreiket azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megtudják tőlük, mi okozta a hirtelen irányváltást, mitől vált oly hívogatóvá Kelet, lehet, valami nagyszerű üzleti lehetőség kínálkozik, kövér halak, vastag békák tanyásznak amott.
Az Országos Róka Önkormányzat (ORÖ) szóvivője, dr. Rőthermrót Bermuvász Kende, jogász és rókabőrszakértő, egyszersmind főróka rendű róka, az ismeretlen független újságírónak nyilatkozva elmondta, hogy a fajtestvérek irányváltása kozmikus jelenség elsősorban, de természetesen a keleti vastag halak és kövér békák igézete is ugyanúgy ludas a dologban, nem kisebb mértékben befolyásolja eme jelenséget bizonyos vadlúdgágogás, amely lomha egerek és henye nyulak létéről számolt be az Országos Rókatanácsnak, mely az indulás kürtjét megfújta. Dr. Rőthermrót Bermuvász Kende az emberek eszelős vakaródzását és leküzdhetetlen vakkogását illetően csak annyit mondott, hogy pfuj, és követelte az ismeretlen független lapírótól mindazon helyszínek koordinátáit, ahol ezek a népek bóklásznak, attól tartva, hogy a rendezett sorokban vonuló rókafalka esetleg megfertőződik, és a Kelet felé tartó vonulást kényszerű karanténnal lesznek kénytelenek megszakítani. A lapíró hápogott, de mivel dr. Rőthermrót Bermuvász Kende csak a gágogásban jártas, nem tudtak zöld ágra vergődni. Ugyanakkor az ORÖ szóvivője bejelentette, hogy Alsóvereczkét szívesen elkerülik, viszont az útba eső zarándok- és kegyhelyeken a szervezet koszorúzni és emléktáblát avatni szándékozik, mert ki tudja, még mikor járnak arra. Erre tehát fel kell készülni, és kellőképpen fel kell készíteni a hazai emberközösségeket arra, hogy könnyűszerrel megeshet, az új esztendőben már teljesen rókamentes övezetté nyilváníthatják a régiót. Nyilatkozatát dr. Rőthermrót Bermuvász Kende, jogász és rókabőrszakértő, egyszersmind főróka rendű róka, az Országos Róka Önkormányzat (ORÖ) szóvivője a következő érthetetlen, egyszersmind idegesítő mondattal zárta: Párlevú hasonszőr, oder hátonszőr, eventuell masszőr, avagy smasszer.
Időjárás-jelentésünk következik: Ma országszerte hűvös, néhol fagyos, máshol csúszós időjárás várható, napsütés nem valószínű, havaseső, a magas hegyekben és hágókon havazás, a lápvidéken a szokásos köd és homály várható, eloszlása nem előre jelezhető, zimankós napokra készüljenek, hasogassák a tűzifát, szárítsák a tehénlepényt, béleljék a fészket, készüljenek fel a több hónapig tartó hibernatív létezésre, függesszék fel életfunkcióikat, búcsúzzanak el őstől, ivadéktól, s míg eljő a szép kikeletes tavasz, mérsékeljék vágyaikat. Az éjszakai órákban még sötétebb lesz, mint nappal, vigyázzanak magukra, húzzanak téli cipőt, téli gumit, téli álmot, a viszonthallásra. Adásunk végén a műsorvezető minden vonuló róka és más vadak nevében is köszöni figyelmüket, hírekkel legközelebb világosban jelentkezünk, au revoir!
[1] Varlam Salamov: A prózáról
