.svg)
A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Beköltözhet-e egy regény az álmainkba? Társul szegődhetnek-e regényhősök a hétköznapi valóságunkba, jelezve, hogy az én valóságom szürke és unalmas?
Amikor egy beszélgetés során szóba kerül Drakula gróf, minden résztvevő hozzá tud szólni a témához.
2021 október végén írtam le a Házsongárd live című kötetem búcsúversét, amiben a szöveg a „la revedere” köszönési formulát helyezi változó pragmatikai és retorikai környezetbe.
Van egy fura 18. századi filozófusunk, név szerint Jean-Jacques Rousseau, akit – ahogy mondani szokták – se kiköpni nem tudunk, se lenyelni.
Az, ahogyan ma az írói életművek közreadásának mikéntjéről gondolkodunk, az összefonódik s egyben el is választhatatlan Dávid Gyula munkásságával.
Korábban azt mondtam, tudnunk kell, hogy állunk. Úgy is fogalmazhatok, hogy tudnunk kell, hogy áll a haza. Nem tudom, dolga-e az írónak tudni, hogy hogy áll a haza. Muszáj-e tudnia?
Amikor Illyés Gyula 1982 májusában megtudta, hogy találkozik a Magyarországra látogató François Mitterrand-nal, Franciaország köztársasági elnökével, joggal írhatta a naplójába, hogy...
