de jönnek mások is hangoskodnak / a tükrök előtt pletykálnak nevetgélnek / s akkor rájön hogy tkp. nem is ők / hanem ő
A szél már nem fújt olyan határozott erővel, amikor Judit mosolyogva a kezembe nyomta a bögrét, s addig nem is szólalt meg egyikünk sem, amíg Ágó el nem tűnt a bejárati ajtó mögött.
Ha azt hiszed, hogy valamit magad mögött hagytál, nem ismered fel, amikor előtted áll. Szerintem ez a jelenség sok mindenre érvényes.
arcodból a bánat növesztette nagyra a fákat, kinek szíve helyén akarat volt csupán
sajátos pozíciójának köszönhetően belülről láttatja és fedi fel a bigott vallásosságot, fanyar humort és ironikus felhangot működtető történetvezetése kritikai éllel illeti a prédikáló nyelvet
az udvaron, mint lusta macska, / elnyúlik az esti köd
az örök időhöz örök tárgyak tartoznak, / tanuljatok meg Ladát szerelni satöbbi
Ez a nyár végtelen, hitte a tikkadt éjjeleken Nadja. De mennyi választja el a végtelent a véges végzetestől?