.svg)
Itt állunk, barátom, mondod: / a hídon. / Neve nincs, szerény, beton. / Mérnök érte nem suhant a Holdig / ihletért.
Beröppen Édesanyu. Pillangósan. / Ébreszteni, dédelgetni kezd. / – Hasunkon a nap, s a fürge koldus már / A hatodik faluban jár…
Látott már valaki űrruhás zarándokot egy lyukas malomhídon?
Bolondnak vélnek, valahányszor elmesélem, hogy azon az éjszakán, ott Borg felé félúton, az olajosan csillogó vonatsínek között, egy fél fekete eb loholt.
Aztán miféle fél kutyáról hadovál maga itten ebben az úgynevezett versében, Király?
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
