Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait
Portugáliában a 15. század második felében a király volt a legnagyobb kapitalista vállalkozó.
Volt egy nő, úgy hívták, Evelin. / Túl volt már jóval az elemin. / Néztük, hogy integet, / Lépi a szinteket, / S túltesz a legények elejin.
Novemberi erdőn / tárgyat találtam / lepucoltam róla / a lucskos faleveleket / egy jókora kérdőjel / nagyobbik darabjának bizonyult