Négy néma pók szőtte a csendből ugyanazt a finom szövetű hálót, / amit a zeneszerző megálmodott, talán árvalányhajként hullámozni, / vagy a vízben nádként finoman hajladozni.
A rókatárgy szegre akasztva / Szomorú könnyező ikon / Verset szavalnak alatta / Költők elbrédált partikon
emlékszel a kicsiny repedésre a Pantheon márvány járólapján?
Te messzebb laksz tőlem, mint én tőled, / de találkozunk néha tévúton.
Mint egy intenzív osztály, / furcsa szerepet oszt rám, / rendezőm, a Halál, / mintha semmibe venném, / mintha semmibe hoznám.
Nem is tudom, / hol voltam, / amikor először megláttam a fát.