.svg)
Egy kabinba szólt a jegyünk, és Kolozsvártól Sztánáig gyűjtöttem az erőt, hogy valahogy megszólítsam.
A teljességből kiválva / és boldogulni, ahogy lehet, / fölkészült lenni már másnap, – / születésnek nevezitek, / én meghívásnak.
Októberi kora reggel volt, didergős és kába, a völgyben a házak közt lomha köd gomolygott.
Ez is az egyik volt a titkai közül. De azt mégis fájlalta, hogy nem írt (még) többet.
Az emlékek nem várják ki sorukat, szimultán villannak fel.
