.svg)
éjszakát játszik a szik / valaha fontos volt dideregni
Mikor rájöttem, / mennyire esetlegesek az emlékeim, / mennyire részlegesek, csonkák, torzak / – nem akartam már emlékezni semmire.
Testünk szervi struktúrája megegyezett, / Ezért a robbanás pillanatában összeolvadtunk.
Repülsz felhők fölött, / suhansz felszín alatt, / csak embertársaidhoz / nem találsz utat...
Johanna néni zöldséget árult a piacon, / hagymát, petrezselymet, sárgarépát. / Majd valamivel később gyümölcsöt is.
Amikor 1919-ben a Budapest–Szeged vasútvonal egyik állomásának őrségét rám bízták, tizenkilenc éves voltam.
