.svg)
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
Fennhéjázón beszélsz / a kommunikációmentes csillag / törekvő tábornokaként
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
Szóltak neki, hogy várják a beszélőn, látogatója jött. Újra láthatja az anyja tekintetét az üveg mögött.
Benéz a havas délben Kolozsvárra, / A Szamos mellett keres egy csehót. / Nincs már ott se horgony, se dalárda, / Duhaj tengerészek, vércséi a nyárnak, / Atlantiszon innen, a Dunán túl járnak.
A Herceg nevetségesnek tartotta a felhajtást. Tábornokot kivégezni nyertes háború után?! Reggel kilenc órakor?!
