.svg)
Október 1–26. között Tribuna Graphic címmel immár ötödik alkalommal nyílt nemzetközi kortárs grafikai kiállítás a Kolozsvári Művészeti Múzeumban. A Tribuna kulturális folyóirat által kezdeményezett, a Kolozs Megyei Tanács és a Kolozsvári Művészeti Múzeum együttműködésével létrejött tárlat évente a világ különböző részeiből származó neves alkotók grafikai munkáit sorakoztatja fel.
A Tribuna Graphic előzménye a 2005-ig megrendezésre kerülő Kolozsvári Kisgrafikai Biennálé volt – a kiállító művészek közül néhányan már ennek korábbi kiadásai alkalmával is bemutatkoztak a kolozsvári publikum előtt. Azonban idén is helyet kaptak olyan új művészek munkái, mint a mexikói Mk Kabrito vagy a lengyel Jakub Jaszewski, akik tematikájukkal és technikai bravúrosságukkal elkápráztatták nem csupán az itteni, de a külföldi közönséget is.
A kurátor, Ovidiu Petca szerint a Tribuna Graphic elsődleges célja az, hogy bemutassa a kortárs grafika értékeit és ezáltal fokozatosan a város kulturális életének meghatározó elemévé váljon. A kurátor válogatásában az idei tárlaton 3 kontinens 23 országából 30 művész alkotása szerepel, tematikai, technikai jellegű megkötések vagy pedig korhatárok megszabása nélkül.
A kiállítás igazi kihívást jelent a befogadónak: a jólnevelt, túlontúl civilizált és klasszikus olvasathoz szokott néző nem tud mit kezdeni e sokszínű válogatással. Hiába próbálkozunk az alapkoncepció keresésével, hamar arra a következtetésre jutunk, hogy a kiállított képek egyetlen közös eleme a megvalósításban, a technikai tökélyben, precizitásban rejlik. Így a hagyományos kőnyomattól, fametszettől kezdve a digitális grafika legújabb módszereivel készített alkotásokig széles skála mutatkozik meg a kiállításon.
A tárlat összeállításánál meghatározó szempont volt, hogy a hagyományos grafikai megoldásokat alkalmazó művészek mellett helyet kapjanak a határokat feszegető, sőt ezeket megszegő, innovatív technikákat alkalmazó alkotók is. A kiállítók egy része banálisan egyszerű, hétköznapi tematikát választ, mint Ian Cross vagy Peeter Allik: egy kesztyű vagy éppen egy kolbászdarab megjelenítését, amelyet technikai kivitelezés által – ez utóbbi pedig a túlzott nagyítással kieszközölt elvonatkoztatás révén – emelnek művészi színvonalra. A művészek egy másik része a lét nagy kérdéseit veti fel: Herman Noordermeernél az élet mint folytonos, véget nem érő – Ariadné fonalához hasonló – keresés jelenik meg; Antonio Canau digitális grafikája az emberi sors elkerülhetetlenségét, a megkötözöttséget, az emberi szabadság hiányát sugallja; míg a lengyel Dorota Nowak a múlt-jelen-jövő hármasának kérdését, a születés és halál szimbolikáját feszegeti fotórealisztikus aktjával. Az alkotók egy másik csoportja a posztmodern, digitális korra, a virtuális valóságra reflektál: Guntars Sietins mátrixos sorokba és oszlopokba rendező karakterei, melyek nagy része már „lenullázódott”, Veselin Damyanov-Ves végtelen pontjai vagy Anna Sadowska Cybersex vagy pótalkatrészek Josephine számára címre hallgató fogaskerekei is szimbolikus töltettel bírnak.
A kanadai Deborah Chapman, a hazai Atena-Elena Simionescu, illetve az amerikai Evan Summer az álom, a tudat és tudatalatti, az emlékezet és emlékezés, a realitás és valóság kérdéseire keres választ, mindezt magas színvonalú technikai megoldásokkal fűszerezve. Más alkotók helyi vagy bibliai hagyományokat helyeznek új megvilágításba, vagy éppen társadalomfilozófiai vonatkozású akkordot ütnek le, mint a Hobbes írására utaló fiatal „zseni”, Jakub Jaszewski Leviatán című linómetszete (az alkotó már 8 éves kora óta műveli a sokszorosító grafika műfaját). Érdekes árnyalatot ad a kiállításnak Oleg Yakhnin szitanyomata, mely formai nyelvezetében közel áll a képregények és graffitik világához, ragaszkodva a fekete-fehér ábrázoláshoz.
A válogatás szintjét csorbította, hogy egyes színes grafikák túlzottan eltolódtak a dekorativitás irányába, színes-játékos részleteikkel elterelték a figyelmet a mondanivaló vagy a technika fontosságáról.
Az idei kiállításon egy magyar grafikus, Bátai Sándor is szerepelt két vegyes technikával készült digitális nyomattal, mely leginkább a fotókollázshoz állt közel, ám ezek nosztalgikus hangulatuk mellett nem jelentettek különösebb innovativitást a jelenlegi válogatásban.
Az idei Tribuna Graphic legidősebb kiállító művésze Marc Pessin elismert francia grafikus volt, aki magasnyomásos technikával készült op art hatású munkájával tisztelte meg a kolozsvári közönséget, visszanyúlva ezzel a 60-as évek formavilágához, akárcsak az amerikai Evan Summer.
A kiállítást látva, a katalógust lapozgatva összességében elmondhatjuk, hogy az idei Tribuna Graphic is teljesítette eredeti „hivatását”: átfogó képet nyújtott a legkülönbözőbb irányok felé haladó kortárs grafikáról.
[Best_Wordpress_Gallery id="49" gal_title="Tribuna Graphic (Kolozsvári Művészeti Múzeum, 2014)"]
