.svg)
A költő Simonfy József belülről figyeli, elemzi és értelmezi önmagát, gondolatait, érzelmeit, hangulatait. Számára a bensővé lett valóság vált lírai élménnyé, leginkább érzések, impressziók, depressziók uralják szövegeit. Egyik versében így fogalmaz: „az én valóságom / más valóságokkal összhangba nincsen/össze se jön semmi.” Áttételes irodalmi tényeiben elhalványultan vannak jelen a mindennapi élet dolgai és jelenségei. Ezeknek csupán szublimált változataival találkozhatunk a szövegekben. Az önmaga belső világába zárt költő kénytelen felvállalni az egzisztencialista és nihilista eszméléseket, és egyszerre hasonul meg a világgal és önmagával. Erre utal a kötetcím és számos verse közül a kósza éji lény. Ebben a versben kivételesen hírt ad az addig rejtve maradt tárgyi világról, amelyről „ezüst és arany fuvolák” szólnak, és amely végtelen lehetőséget kínál az emberi megismerés számára. Viszont a szubjektumba zárt költő számára már behatárolt a lírai megismerés, kísérlete „aszott bürökfurulyát” eredményez.
Apalackarcom című kötet- és ciklusnyitó vers megadja a könyv alaphangját, ráhangolja az olvasót a befogadásra: „hol vagyok órám milyen időt/mutat egy év háromszázhatvanöt/nap mérges szálkái a bőröm alatt.” Ebből a három verssorból tetszés szerinti szószerkezetek (ún. szintagmaláncok és -bokrok) azonosíthatók. A hagyományos köznyelvi felfogásban: Hol vagyok? Órám milyen időt mutat? Egy év háromszázhatvanöt nap. Mérges szálkái a bőröm alatt. Bennük közhelyes, mindennapi kijelentésekre ismerhetünk. Egy újabb tagolási mód viszont újabb alternatíváját adhatja az értelmezésnek: Hol vagyok, órám? Milyen időt mutat egy év? Háromszázhatvanöt nap! Mérges szálkái a bőröm alatt! A soroknak ez a másfajta szegmentálása átértelmezi a közhelyeinket. Költőnknek éppen ez a célja. A szövegértésben így egymásra tevődő jelentések értelmezési
Simonfy József: A mélység visszanéz. Citadela Kiadó, Szatmárnémeti, 2014.
