Az erőszak csendjei és zajai

„– Nem ő volt. Én tettem. Megöltem a testvéremet.” (Szabadlábon) Halott föld ez és annyira mégsem az – gondolnánk olvasás közben, hiszen dübörög az élet, zörren a fémpénz egy konzervdoboz alján, korog egy gyomor és megszólal az iskolacsengő Shrek Tímea 2019-ben megjelent első novelláskötetében. Nem, valóban nem halott, hiszen míg felbukkan az élet legapróbb jele is, teljes halálról nem beszélhetünk. A cím a temető földjét juttatja eszünkbe, azt a földet, amely halottainkat eltakarja. Építhető-e a múltra (akár történelmi, akár családi vonatkozásban) a jelen, mennyiben képes ellehetetleníteni ez az életet? Bár befolyásától képtelen szabadulni, a múlt erőteljesen kapaszkodik a jelenbe, mégis a Rózsák című novella pozitív kicsengésével kimondatik: jelenünk eredményesen is építhető a fájdalmas múltra, így is termékennyé válhat. A rózsák a temető halott földjén is nyílnak, abban a földben is, ami látszólag a leghalottabb.
Shrek Tímea önéletrajzi ihletettségű novelláskötete két olyan világot épít fel, amelyekben változó intenzitással, közvetetten vagy közvetlenül, de ő maga is helyet kap. A két világ az aktuális kárpátaljai viszonyokra, a munkahelyi eseményekre és a szerző családi múltjára épül, elhatárolódva egymástól térben és időben, illetve a fejezetcímek által is. A két fejezet között első olvasatra az egyetlen kapocs az azonos elbeszélő: a Kék sáv elbeszélője tanárként jelenik meg, általa megismerjük egy perifériára szorult társadalmi csoport történéseit, a Zöld sávban a családi múltján keresztül mint magánembert ismerjük meg. A köztük lévő kapcsolatok és összefüggések elbizonytalanítanak bennünket, amennyiben két ellentétes világot tételezünk.
A Kék sáv a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola történeteit, tragédiáit beszéli el. Két nagy tér kerül egymás mellé, a városi környezet és a folyamatosan csak tábornak említett romatelep, amelyek között állandó a feszültség. A két területnek képzeletbeli határán áll az iskola, ezen keresztül a tanárok betekintést nyerhetnek a rettegett közösség életébe és amely átjáróként bizonyulhat(na) a roma gyerekek számára a másik, biztosabb egzisztenciát nyújtó világba – ez viszont mindig ellehetetlenül. Kitörésre nincs lehetőség, a telepről nincs szabadulás. A táborban mindennapos a verekedés (A szövetség), alkoholizálás és drogozás (Bevásárlás), megszokott a bántalmazás (A szövetség) és a gyilkosság (Koldusok). A telep a kezdetektől megfosztja tagjait az emberségtől, ezeknek a reménytelen helyzetből érkező gyerekeknek a történetei tárulnak elénk. A Kék sáv novellái már éreztetik két különböző világ jelenlétét, az első fejezetben azonban a telepen kívüli világ csak nyomokban érhető tetten…
A második fejezet, a Zöld sáv novellái az elbeszélőt mint telepen kívülit ismertetik meg, személyes történetei révén nyerünk betekintést a telepen kívüli társadalomba. Ezek a novellák sokkal zavarosabbak, emlékfoszlányszerűek, hiszen a múlt elbeszélése az emlékek töredékessége miatt csakis a teljesség igénye nélkül lehetséges. Az elbeszélő érzi is ezt, így nem törekszik sem az egységre, sem a követhetőségre, az olvasó képtelen kibogozni a családi kapcsolatok kusza fonalait. A Zöd sáv novellái által nem csak az egyes családtagok személyes történetei tárulnak elénk, a fejezet egy olyan történelmileg megterhelt időszakról értekezik, amely a térségre jellemző a II. világháború idején. Olvashatunk a hazatérő katonákról és a harcban átélt tragédiáikról (A 128-as dandár), a világháború után megszállt terület életéről, az elnyomásról (Tortúra), valamint a malenkij robot embertelen körülményeiről, ahová három nap helyett évekre elhurcoltak helybéli lakosokat (Tört krumpli paradicsommártással).
A Halott föld ez szocionovellái olyan témakörökkel foglalkoznak amelyek egy adott közösség és korszak létezési körülményeit taglalják. A különböző, rövid nyomornovellák csak felvillantják az eseményeket, szembesítenek és már el is tűnnek, az egyes írások apró, véletlenszerű kattintások egy fényképezőgéppel: ebből ered a novellák szenvtelensége. Shrek Tímea nem ítélkezik, csupán szembesít, rámutat egy-egy jelenségre, eközben pedig érezzük, valami hiányzik, hogy a teljes képet nem ismerjük. A narrátor egyfajta résztvevő megfigyelő, aki a történések korlátozott megismerése és a teljes kép kialakíthatatlansága ellenére is próbálkozik megérteni és megértetni. Mások megértéséhez saját magam megértése szükséges, ez indokolja a második fejezet novelláinak önmegértő célzatát.
Kétségek között hagynak a novellák, az apró részletek, villanások torzóban hagyják az elénk táruló világot – és az értelmezést is. A gyors lezárások, az eltávolító elbeszélésmód, a szociografikus leírások talán épp azt próbálják erősíteni, amiről tulajdonképpen már mindannyian tudunk: a romákkal szembeni előítéleteink részleges információkon alapulnak, mégis hajlamosak vagyunk az ítélkezésre. A két fejezet tragikumai nem állnak annyira távol egymástól: a két világ nem ellentétet, hanem párhuzamot sejtet – ettől válik izgalmassá a kötet. „Mi” és „ők” egymás mellé helyezésével sűrít össze mindent és mindenkit a szerző, viszont ennek objektív értelemben vett hitelessége megkérdőjeleződik, hiszen az „ő” milyenségük csak a „mi” perspektívánk függvényében tételeződik fel. Mi az, amit képtelenek vagyunk meglátni abból kifolyólag, hogy saját nézőpontunktól elszakadni képtelenségnek bizonyul? Olvasás közben szorosan elhatárolódik a „mi” és az „ők”, a telepen élő romák sztereotip ábrázolása – még ha saját történeteiken keresztül is válnak azzá –, durva, karcos és egyszerű mondatokban, párbeszédekben, rövid jellemleírások révén válik megfoghatóvá. Shrek Tímea fokozatosan bontja le ezeket a sztereotípiákat a Zöld sáv világának tragikumai által. Első olvasatra ez kevésbé tűnik a határtalan erőszak világának: nyílt erőszakról ritkábban, de rejtettről, eltussoltról viszont annál inkább beszélhetünk. A Zöld sáv novelláiban az erőszakos cselekedetekről, eseményekről hallgat a család, jórészük csak évek múltán derülnek ki, amikor már semmi jelentőségük, de akadnak olyanok, amelyek nem is tűnnek erőszakosnak, mégis azok. Gondoljunk csak az orosz tisztasszonyra, aki miatt a nagyapának bajuszt kell hordania (Tört krumpli paradicsommártással), azokra a terrorelhárítókra, akik hatalmaskodnak a csendben tűrő népen (Tortúra), Zina nénire, aki lelkileg és fizikailag teszi tönkre albérlőjét, anélkül, hogy egy ujjal is hozzá érne (Zina néni), a buszon utazó fiúra, aki az elvonóra indult, papírjait pedig, amelyből kiderül, családtagjaira is rátámadt, takargatja az elbeszélő elől (11-482), a holttestre, amelyet szőnyegbe csomagoltak (Perzsaszőnyeg foltokkal). A Zöld sáv erőszakos megnyilvánulásai kevésbé explicitek (kivétel a 82 rubel), takargatva, valahol nagyapa bajusza alatt, egy papírlapon vagy egy szőnyegbe burkolva, de rejtettségük nem zárja ki létezésüket.
A Zöld sávban zajló események számunkra is megszokottabbak, közelibbek és ismertebbek, akár közvetlen környezetünk mindennapjaiból is, ezért kevésbé döbbentenek meg. Ennek ellenére tulajdonképpen ugyanaz történik mindkét világban, bár a saját nézőpontunktól való elszakadás lehetetlensége nem hagyja meglátni azt, amit ez a novelláskötet is teljes erővel próbálkozik felmutatni: az otthonosság nem mentesít az erőszak ténye alól, nem jelenthető ki, hogy a mi világunk kevésbé embertelen. A romák világa taszítónak és erőszakosnak tűnik, de vajon hogyan vélekednek ők rólunk? A mi világunkat talán legalább annyira tartanák erőszakosnak, mint amennyire mi ezt gondoljuk az övékéről.
Shrek Tímea Halott föld ez című novelláskötete az erőszak típusaira és a jogtalan ítéletalkotásra hívja fel figyelmünket, a történetek alapján válik érzékletessé a két világ közti különbség: míg ők „hangosan”, a következményektől nem félve élnek, mi „csendben”, eltussolva, a szőnyeg alá rejtve tesszük ugyanazt, de olyan halkan, hogy még mi magunk sem vesszük észre.

Shrek Tímea: Halott föld ez. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2019.