.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
„A borda ívének / csontos biztonsága helyett / a vakító réten / botorkálok, / hol átdobban bőrödön a parázs”
Milyen jó, hogy háborúban mégsem hallgatnak a múzsák – jut eszembe az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan Élni tovább című novelláskötetét olvasva...
Gerlóczy Márton családregényének második kötetét bizonyára sok olvasó nagyon várta már.
– A kocsma az mindig kocsma marad. Világok dőlnek össze, meggörbül a tér és idő, de hívogat, kacsintgat neked az eseményhorizont peremén egy lebuj, egy késdobáló, egy oarecare bar de zi.
Cervantes le akar nyűgözni, és le is nyűgöz. Úgy csal lépre, hogy amennyire lehet, ragaszkodik a valósághoz, de persze tudja, hogy nem lehet, mert a valóság rágós és emészthetetlen.
Évekkel ezelőtt, egy téli estén, megszűnt az áramszolgáltatás a lakónegyedünkben. Nem tartott sokáig, előfordul ez a legjobb helyeken is – de amióta odaköltöztünk, ez volt az első ilyen alkalom.
