.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Adorno elhíresült mondata, mely szerint „Auschwitz után verset írni barbárság”, máig rengeteg vitára ad okot.
Ahogy az ember halad befelé az időben, és kifelé az idejéből, már nem vesződik olyan ostobaságokkal, hogy értelmezze azokat a ráragadt, makacs mániákat, amelyeket művel, de nem magyaráz.
Ülök és bámulom a holdat – írnám, de nappal van, februári, nihilszürke égbolt. A hold éppen telik valahol e mélyszürkeség alatt, ahogy az idő is. Az én időm, mondanám, de nincs időm.
Egyszerre minimalista és meglepően rétegzett a Paloznak overdrive, megragadó vallomás és tanúságtétel egy korszakról, annak élményeiről, kiemelkedő a mód, ahogyan mindez testet ölt a szövegekben.
Képből van-e a vers, vagy inkább versből van-e a kép? Maurits Ferenc legújabb kötete, a Berlini versek egyszerre a fantázia, a szem és a lélek éhségét kielégítő többszintes tárlatvezetés.
A Nagy Tó megszületése óta katalizálja ezt a területet, a víz és a part élővilágát. Ő a hangsúly, a mágnes, ami hősiesen tűri, hogy rátelepedjen a partjaira a tökéletlen mesterséges környezet.
