.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Fischer Botond Buddha Jazz című verseskötete bátor vállalkozás: elsősorban azért, mert úgy bontja alapvető elemeire az identitást, hogy elzárkózik a hazug pózoktól.
Az éjjel álmomban megírtam régen halogatott Hátsó ablakomat. A Helikon „nagysikerű” pályázatáról szólt. Emlékszem, a szerkesztőségben ültem egyedül, szombaton.
Beszéd közben előrébb hajol, ismét kutakodni kezd az asztalon, majd fölemel egy képet, amin egy fiatal nő látható egy szikár férfi mellett. Mögöttük kert.
Nem olyan jövőt akartam, amiben az emberek olcsó pénzért melóznak, amíg a robotok verset írnak meg festenek, olvasom valahol az interneten.
Már nem érdekelt, hogy került-e leszármazottjuk Chilébe vagy sem, létezik-e a chilei örökség vagy sem, elég lesz, ha megtalálom a fonal végét, és Ariadné majd kivezet a labirintusból.
S ha sem Istennek, sem pedig másoknak nem tudunk őszintén gyónni, akkor nemigen marad más lehetőségünk, minthogy megpróbáljunk önmagunknak vallani.
