Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Minden lassan, komótos-megfontoltan történt, ahogy Szilágyi István regényei készülni szoktak.
Szabó József szorongva lépett be a háziorvosi rendelőbe. De ez teljesen természetes volt számára, minden rendelőbe és minden hivatalba szorongva lépett be, mint a kelet-európai polgárok általában.
Meg sem nézem a címet, nem is kell, ismerem ezeket a szobákat.
És azóta is segít élete példájával. Hogyan lehet örülni a meglevőnek, felfedezni az apró csodákat, bízni (tékozló) szeretteink hazatértében, a találkozásban.
Kabdebó Lóránttal 2003-ban találkoztam először személyesen. Ezt rövid levelezés előzte meg. Kérdésemre, hogy írja meg, hol találkozhatnánk, a rövid válasz az volt, hogy náluk.
Üzenem a „veronai punk”-nak (és társainak), hogy az ajándék borát megittuk, finom volt; és azt, hogy bizonyos dolgok nem változnak: az ajtónk, sátrunk, szívünk továbbra is nyitva áll.