.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Egyfajta kolozsvári Robin Hoodnak néztük az elején. Nem az a hős, akit akartunk, hanem az, akire szükségünk volt.
Kisasszony, tudja az Úr felettébb szomorú minden elbaszott lefolyóért, rosszul megépített csatornáért, görbén ragasztott majolikadarabért, rozsdás vasakért a mélyben, és rozsdás vasakért a magasban...
Mondanám, hogy a rock’n’roll sose hal meg, de hát ami nekem rock’n’roll, az másoknak sátánizmus, anarchizmus vagy éppenséggel sznobéria.
Manapság a melankólia alatt valamiféle borongós hangulatot, elvágyódást értünk, többek között Vörösmarty híres sorai okán, a „hová merült el szép szemed világa” kérdés miatt.
Hány óra van? – kérdik a gyerekeim. – Fél nyolc, jönnek a moziból – mondom az obligát választ, a mondatot úgy vonszolom magam után a gyerekkoromból, mint csiga a házát.
