.svg)
Recenziók, ismertetések lényegre törően.
Évek óta jelen van Szentgyörgyi László az erdélyi irodalmi prérin, de csak szerényen, halkan, szinte mellékesen, észrevétlenül.
Lehet-e közös, ami személyes? Túlmutat-e az ön magán? Mire ad lehetőséget a nyelv, a saját?
Mechiat Zina lírája sebhelyes, karcos, mély. Ritmusa szférák közti tánczene: „Amint kiszúrod, már el is tűnt, / mint egy álom, egy szellő, felhő, szerető” (29.)
Abgarjan női főhőseit nem mesélteti, hanem mesél róluk – arról, hogy életük válságos pillanataiban mit jelentett számukra a városkában mindenki által jól ismert Szimon színre lépése.
Sirokai Mátyás olyan felfedező, aki tudja, hogy az intuíció nem vezet félre: úti célja létezik, csupán el kell jutni oda, kikötni a hajót, megcsókolni a földet, nevet adni neki, beszélni róla.
Az Erdélyben születő irodalom pedig ma is éppolyan gazdag, sokszínű és jelentős értékeket teremtő, mint a korábbi évtizedekben, évszázadokban volt.
