Egy alapvető fontosságú erdélyi intézmény története

Gaal György: Az erdélyi tudományosság fellegvára. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításának 150. évfordulójára. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2022.

Gaal György könyve tekintélyes alkotás mind megjelenésében, mind pedig tartalmában. Maga a munka, az egykori Ferenc József Tudományegyetem történetének leírása körültekintő és igen alapos. Nemcsak a dús lombbal rendelkező fát elemzi, hanem visszamegy évszázadokkal korábbra a gyökerekig, az első egyetemalapítási kísérletekig. A másik irányba pedig céltudatosan halad az út végéig, bemutatja az elsorvasztást, az egyetem utolsó tanévét is. Nem egyszerű mesélésről, adatsorolásról van szó, hanem az akkori – legalább egy közösségnek a mai napig – fájdalmas történelmi események feltárásáról.

A könyv első része az egyetem megszületésének körülményeiről beszél. Az első próbálkozásokkal együtt egy meglehetősen hosszúra nyúlt időszakról van szó, amely később az erős alapozás korának is betudható. Erre épül az az intézmény, amely néhány év leforgása alatt a magyar tudományosság élvonalába repült. Ha nem jön közbe az első világégés és az azt követő országszétdarabolás, akár a világhírnév is elérhető lett volna. Ehelyett azonban a bujdosás és a szegedi újraindulás évei következtek.

A történelem még adott egy esélyt, hogy a neves intézmény itthon, Erdélyben működjön. Ez a második világháború tragikus időszakával esik egybe. Az egyetem már nem tud a maga teljességében kibontakozni, mert a háború vége egy másfajta hadakozást hoz magával. Ezért a fejlődés helyett csupán kitartásról, a végsőkig tartó küzdelemről lehet beszélni. Ennek a helytállásnak a következménye, hogy az 1945 utáni politikai hatalom nem merte nyomtalanul eltüntetni az egyetemet.

Gaal György munkája kitűnő olvasmány annak, akinek tudományos igénnyel megírt adatgyűjteményre van szüksége, és annak is, aki úgy gondolja, nem árt saját értékeinkkel tisztában lenni. Ez utóbbi akkor is igaz, ha ebben az esetben lezárt és folytatás nélküli történetről van szó. Másrészt talán mégsem teljességgel reménytelen história ez. A kötet hátsó szakaszában megtalálható az egyetem összes díszdoktorának és tanárának a névsora. A ma Kolozsváron magyar nyelven tanító karok valamilyen módon kötődhetnek egy-egy ilyen személyiséghez, az általa képviselt szellemiséghez, tanításaihoz.

Olyan ez a kiadvány, mint egy katedrális sarokköve. Nagy, komor és megkerülhetetlen. A könyv komorsága tulajdonképpen közvetett. Ez egyrészt az események visszafordíthatatlanságából adódik, másrészt abból, hogy a szereplők közül már rég nem él senki. De, legalábbis részben, ugyanezekből adódik megkerülhetetlensége is. Ha ismerni akarjuk az erdélyi magyar egyetem jelentőségét, a saját szellemi archívumunkat, ezt a kötetet feltétlen kézbe kell venni. És akkor is ajánlott fellapozni, olvasni belőle, ha úgy gondoljuk, ami megtörtént, megtörtént, viszont egy kedvező helyzetben érdemes tenni azért, hogy az újabb és újabb generációk magas képzéshez jussanak. Anyanyelvükön.

‍