A „majdnem minden”-ember relikviái

Molnár Eszter Edina – Sidó Anna: Csáth Géza személyesen. Alternatív életrajz. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2021.

Majdnem író, orvos, pszichiáter, festő, zenész és zenekritikus. Vagyis majdnem minden: Csáth Géza. Akit Kosztolányi a „hármas művész” címkével illetett, aki szüntelenül magába szívta a világ impulzusait, és akiben a tehetség addig növekedett, mígnem a lélek összeomlott a fojtogató teher és az erős sors alatt. De hogyan lehet megérteni egy ennyire sokoldalú, háborgó gondolat- és érzelemviharban túlélésért küzdő személy lelki tükörrendszerét? Csak úgy, ha készek vagyunk utánamenni aszimmetrikus ritmusoknak és furcsa színárnyalatoknak, ha nemcsak a szavak jelentésképző erejére hagyatkozunk, hanem a látványra és a hallásra is apellálunk. Ez az album eleget tesz ezeknek a követelményeknek, és az interdiszciplinaritás lehetőségeit kiaknázva mutatja be a modern magyar irodalom egyik jelentős, mélylélektani érdeklődésű novellaíróját.

Az alternatív életrajz a Csáth iránt intenzív érdeklődést tanúsító hálózat részeként dialógust kezdeményez a korábbiakban kialakult Csáth-képpel. Hozzáférhetővé tesz olyan anyagokat, amelyek többnyire csak múzeumokban, kézirat- vagy relikviatárakban elérhetők. Hiedelmek, érzelmek, félelmek, frusztrációk beszélnek a fordulópontokról, kényszerképzetekről és a gyógyulás vágyáról. Mesebeli és rémisztő szereplők, történetek, helyszínek, morfiumcseppek elevenednek meg az ego-dokumentumok, naplók, kottafüzetek, levelezések, jegyzet- és rajzfüzetek, a páciensek könyvébe belevésett női aktok és a fotóhagyaték darabjain. Mindezek muzeológiai és irodalomtörténeti kontextusba helyezve, összhangban a hagyaték sajátos érzelemvilágával, a kiúttalan kétségbeesés bizonyítékaiként szolgálnak.

A kötet nem várja el, hogy olvasója előzetes tudással rendelkezzen. Igényessége, következetes struktúrája egyedülálló: az egyes mozzanatok mindenikéhez egy-egy novellarészlet, levéltöredék és kép is társul. Mindezek által tudatosan építi le a rendkívül komplex, titokzatos belső világot, a transzgresszívnek titulált identitást – a csorba életet.

‍