Szigorúan ellenőrzött lábnyomok
XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 16. (894.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.Adrian Alui Gheorghe: A nyom. Koszta Gabriella fordítása. Bookart–Kalligram, 2023.
A kommunizmus politikai elítéltjeinek börtönélményei a legkevésbé sem mondhatók vidámnak. Sokkoló történetekből ismerjük, hogyan próbálta őket a rendszer emberhez méltatlan körülményekkel, kegyetlen kínzásokkal, beépített rabokkal megtörni, átnevelni vagy megsemmisíteni. A nagyenyedi börtön is ezen hírhedten kemény büntetés-végrehajtási intézetek közé tartozott.
Itt játszódik Adrian Alui Gheorge kisregénye 1960-ban, Gheorghe Georghiu-Dej idejében. A cellákban válogatott „banditák”, papok, értelmiségiek szenvednek a brutális bánásmódtól és a viszonyoktól, és kínzóik hiába vannak a rácsok másik oldalán, ők is ugyanúgy a rendszer foglyai – nemcsak a rabokat, de egymást is félelemmel teli gyanakvással figyelik, és reszketnek, ugyanis „ezekben az időkben nagyon keskeny volt a határ a kötelességteljesítés és a bűnelkövetés között”. A helyzet reménytelen, és semmi indokot nem ad vidámságra.
A történet sötétjében azonban egy rejtélyes esetnek köszönhetően váratlanul mégis felszikrázik a humor. Egyik éjszaka furcsa, a kerítéstől az épület felé vezető lábnyomok jelennek meg a friss hóban. Mintha valaki – érthetetlen módon – nem kiszökni, hanem beszökni akart volna a börtönbe. A vezetőség őrjöng: próbálják kideríteni, mi/ki áll a háttérben és elkerülni a felelősségrevonást, ami elég nehéz, ha az ember azt se tudja eldönteni, mi volna a megfelelő lépés: eltitkolni vagy jelenteni az ügyet.
A helyzet fokozódik, az olvasó egyszerre kénytelen szörnyülködni és nevetni az egyre abszurdabbá váló eseményeken. A nyomok fittyet hánynak valóságra és szigorúan ellenőrzött börtönéletre egyaránt, de míg a valóság ezt nem veszi zokon, a rezsim annál inkább, mert jól érzi, hogy ez a fricska gúnyt űz belőle és leleplezi gyenge pontjait. S bár a rabok helyzetén ez nem segít, mégis láthatjuk azt is, hogy ebben a pokoli világban is léteznek olyan kapaszkodók, kitörési lehetőségek, ahol az elme kimenekülhet – a valóságot kicselező gondolat szabadsága fölött az elnyomásnak nincs kontrollja.