Most, utólag úgy érzem, nagy szerencse, ha egy budai – úgynevezett – úri fiúcska kikerül megszokott környezetéből, és megismeri a világot.
A jégtáblák és a kontinensek egyaránt távolodhatnak egymástól, közeledhetnek egymáshoz, akár egymásra is torlódhatnak olykor.
Bár minden azt igazolta, hogy komplett őrültség volt Joszi döntése, kétségtelen, hogy egyetlen esélyét ragadta meg a boldogságra.
Pipacsára ha büszkeség / dagasztja Himalája lakója hegyét...
Néha meggondolja magát az idő, / és visszafelé indul, régi hegyek közé. / Elrejtőzik, és számot vet magával, / ha már nem lehet a megbocsátás övé.
minden nyelvek zenéje / szélben született / istenek beszéde volt ez / kövek néma tanúja / hozzátenni mást illetlenség lenne