.svg)
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...
Ott ült velem szemben. A szája körül nevetőráncok, a feje körül faragott kis faliórák és körülöttünk a konyha.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
Madárhangok csapatában / egyetlen szomorú. / Amikor azt meghallod, egy pillanatra mintha elhalkulna a többi.
Várva várj csak, meänkieli, / nemsokára virrad már, / új nap süt le ím az égből, / csillogóbb fény tereád.
Kék szék fekszik a hátán / sárga asztallapon esőfoltok / a tenger még vadul hullámzik
