Mint avarillat, / lágy lombsuhogás bódít. / Fekszem az éjben.
1. Szárítóra ágyneműt szellőzni kell. 2. Edényt eltenni kell: legyen rend. 3. Mókus ne haljon éhen, míg meggyüvök.
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
el a Szamos, fel Kolozsvár, / fel Erdély, fel a gyönyörűen pompázó, illatozó, tarka és / sokszínű világ fölé…
A szomorúság metrón utazik. / Grandsont hallgat és úgy ül mellettem, / mint egy ügyvéd vagy pszichiáter...
Az életen át történő egyszerű áthaladásom, illetve a pillanatok értelmének és fontosságának megragadására való képtelenség talán arra is visszavezethető, hogy én is minden pillanatban „kicsúszom”...