Sötét helyen, zárt ajtók mögött, távol a nyilvánosságtól, gyűlésezik a félelmek kongresszusa.
a hate-erek csak kussoljanak. azok a self-help könyvek, amiket az ágyban illatgyertyák fényénél zabáltam, az önfejlesztő tréningek és konferenciák,
Köröttem a februárok, lassú tűz, gyors kialvások, tigriscsíkok, éber átok, áldásból egy pohár hiány.
Zetelakáról tartunk hazafelé, te az anyósülésen; mögöttünk, középen, mélyen behajolva Bogdán beszél; figyelsz, nevetsz, bólogatsz. Látom most is az arcodat, a tekintetedet; tetszik a történet, az
a színpad már nem a miénk ahogy a múlt sem markában tart a zsugori idő cenzúrázza emlékeinket