.svg)
Árkossy István: Gésa és szamuráj
Leánykérés
Te
nem láttad ernyős
virágzatuk billegését,
arcodat nem cirógatta levélke.
Mondd,
megadnád nekik, ami jár?
*
Minden szülő eladja
egyszer a gyerekét –
újat ültet helyette.
Mégis,
apaként néha elgondolom;
lehet a kérő
cukrász vagy szakács,
szóval széplelkű,
ha a kicsik
mindenképp így végzik,
finom hamuvá rágva,
akkor,
talán
nincs is értelme felnevelni őket.
Tét és súly
(1. tét – 10kg)
Nem szeretem a halott diszkógömböket:
bántja szemem a kialudt fény gondolata.
(2. – 20kg)
Esténként elmegyek,
megnézem magamnak
a falatozó zengőlegyeket.
Egymást eszik,
milyen bájos.
(3. – 30kg)
Élő tarisznya vagyok,
szeretem, hogy pislogsz.
Én nem tudok olyat.
(4. – 40kg)
Moszatmezőben úszom.
Balaton,
Balaton,
Kis-Balaton.
Eszembe jut, hogy nem tudok úszni.
Megfulladok.
(5. – 50kg)
Nehéz,
nagyon nehéz.
De a megágyazott
igazságok engem igazolnak.
Plüssállatok
Álmunkban
fűnyírózzák szakállunk,
gyomlálják hajunk a plüssállatok.
De
májunkkal gurigáznának,
torkunk rágnák, ha tudnák,
ha engednék puha pamutfogaik.
Ringi-ringi-biringi.
Kicsi szolgáink ők.
Mindörökre.
Ringi-ringi-biringi.
Éjfélkor fellógnak
fogasra, fára, lámpavasra,
vagy kinyitják az ablakot,
és kiperegnek a szélbe,
kiperegnek a semmibe.
Hajnalig szabadok,
majd visszahozza őket a dér.
Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Jelenleg az ELTE BTK germanisztika alapszakos hallgatója.
