.svg)
A nevem Mikko Virtanen, finn férfi vagyok. Minden évben karácsony környékén eljövök ide, a thaiföldi szigetekre. A szabadság és a remény útjára.
A szálló, egy zöldre festett faház az üvegfalú modern épület mögött szerénykedett.
Bezárjuk, nem zárjuk be még, / a ház az úgyis itt van, // betörnek, egyszer majd leég, / ajtaja félig nyitva.
Mindenki mosolyog, / pedig / még meg sem jött a / szerelő.
Gyere el hozzám szabadságszagot enni. / Fúródjunk mélyen a levegőbe. / Előttünk felhő, nyisd ki rajta az ajtót. / Gyújts rá nyugodtan, ez nem egy pipa.
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.
