Jelentés jó egymillió báburól

         80 sor Kenéz Ferencnek

Jelentem Neked:

a cérna nem szakadt el...

Vagyunk még itt:

jó egymillió bábu.

De aranyat csak elvétve csinálnak,

pár régi, rozsdás automata.

Kinyíltak a terek, utcák,

a táj:

bájos, brumtattás kupleráj.

Tudod: szép város Kolozsvár…

elmész és itt maradsz,

a havas is benézett,

itt is maradt,

el is ment,

kilója ötven lej harmincöt bani,

tíz euró azaz,

már ha kell bárkinek is.

Sétálgatunk tehát

e bájos kuplerájban

békésen, szólunk nyelveken,

ki halkabban, ki nagyobb szusszal,

kész mini-Bábel lettünk!

Nekünk aztán senki,

de senki meg ne mondja,

hogy törjük az igét,

milyen recept szerint.

Halat, vadat s mi jó falat...

kinek nem ingere,

ne vegye magához,

így szól a tisztelt ház szabálya.

Állandó a bál, a forradalom:

amit ma megteszek,

holnap visszakapom

kamatostul,

áldozhatok is kedvemre,

csak más-más színek alatt.

S hogy mit csinálnak a bábuk,

a jó egymillió?

Ha aranyat nem is, kijárták

a kartográfusszakmát.

Nincs annyi sarka a kerek világnak,

amennyi térképre rávésték

a megfejtetlen álmok

domborzatait:

saját folyó,

saját város,

saját negyed,

saját nyolcad,

saját tizenhatod...

saját utcákon nyekergő

vásott kerekek.

A hitbéli Úristen is eltévedne itt,

ülne a sarkon szélütött kakasként,

ma itt, holnap ott s amott,

más térképek egébe szőve.

A Farkas utca – ott a lábnyomod,

tudom, annak idején

Csép Sándor vagy Kántor mesélte

apámnak, találkozott veled,

mielőtt belépett volna

a volt vármegyeházba –,

szóval a Farkas utca

kifeszített kötél,

sétálni rajta kész bravúr.

De szárítókötélnek is megteszi:

ring rajta mindenféle

történelmi rongy.

És igen, a toronyóra:

hát azt szépen elrendezték.

Azon túl, hogy visszaállították az időt,

úgy is hagyták, hadd álljon,

nyakig vasbetonban:

most 106 évvel ezelőttet mutat.

Mit jelenthetnék még?

A 80 sor arra nem elég.

Hogy mennyire hiányzol

annak a pár rozsdás,

aranycsináló automatának.

nézi az űrből az estét

a holdba szállt űrutazó

‍