.svg)
A költészet mint lobbitevékenység? – ez jutott eszembe az esztenán...
Talán szószátyár lettem. Dumálok az égből, nekem már mindegy, miközben lent háború van, és nekem is állást kéne foglalnom. Mondtam már, hogy meghaltam?
Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.
Állunk ketten a szemerkélő esőben. A többiek a sziklaperem takarásában dideregnek. A széllökések miatt még dermesztőbbnek tűnik a levegő, szürke, tömött felhők sorakoznak.
A nevem Kovács Pál. Semmitmondó név. Azaz normális. Mint én. Ma van a születésnapom. Nem gondolok a forradalomra. A forradalmak kizökkentik a világot.
arccal a földnek szoríts magadhoz az elvérző hegyek lábait lemossák a könnyű záporok;
