.svg)
A vándor, hacsak nem árvízi hajós –/ vagy ép(p) elméje / valamely beltengerén / színes bálnáknak nem üzen hadat –, / nehezen érhet a Dunáig, / ha, teszem azt, ladikja / egy kolozsvári kikötőben pihen.
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...
Várva várj csak, meänkieli, / nemsokára virrad már, / új nap süt le ím az égből, / csillogóbb fény tereád.
Madárhangok csapatában / egyetlen szomorú. / Amikor azt meghallod, egy pillanatra mintha elhalkulna a többi.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
Ott ült velem szemben. A szája körül nevetőráncok, a feje körül faragott kis faliórák és körülöttünk a konyha.
