.svg)
Utcahosszat mentek egymás mellett szótlanul. Kese Ida kezdte sokallni a Balajti hallgatását, talán mert úgy képzelte, hogy az őrajta gondolkozik.
Bornyúként bámult a lányra, közben járt az agya, sietve fontolgatta a blendenyílást és a megfelelő exponálási időt. A bezsongástól kapkodott, hogy megörökítse a legígéretesebb képet róla.
A költő lóvá változik, / amikor beugratják, / ingujjából kilóg a lóláb, / nyerít egy kötetlen strófát
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait
