Ellustul, ami zöld, ellustul, ami sárga, / a zöld maga lustul el, beszakad, kék férgek / bújnak elő, de a levegőn elpusztulnak
Igen, lencsét is főztem. / Az újév szerencséje ezzel bebiztosíttatott.
néha / amikor az égen három-négy ufó villogott egyszerre / hallottam ahogyan Marinaș folyton keresztet vet a nyelvével
Amíg a szél feszülve zúg alattam, / nem puszta vágy, nem forró öl hevít, / a messzi ég kísér, s tüzes patakban / zubogja rám napsárga könnyeit.
ennyire magasra ennyire reménytelenül messze / hogy most mégis kapcsolat híján / és a teljes fölöslegesség tudatában feladja és elengedje