.svg)
És lesz egy ágy, kenyér meg tea.
Azt mondják, a szülőket egyformán / kell szeretni – de az apja nem sír, / amikor beszél hozzá.
Pedig egy angyalnak lennie nem kell. / De ebben a konyhában / ki képes erre?
és felugranak a rádió mellől / mind a kis utca lakói / hogy egymásra borulva ölelkezve / egyszerre sírjanak nevessenek / délutáni nagy örömükben
mert az ember kénytelen érzelmi (és olykor) fizikai bántalmazó kapcsolatban élni a történelemmel, akit elhagyni lehetetlen
